A kender felemelkedése és hanyatlása
A kender igen sokrétű felhasználási lehetőségeit – a világ számos országához hasonlóan – az Amerikai Egyesült Államokban is ismerték és a textilipartól az élelmiszeriparon át a gyógyszeriparig, számos iparágban hasznosították. Az USA egyik alapító atyja, Benjamin Franklin kötelezte a farmereket arra, hogy kendert termesszenek földjeik bizonyos hányadán és fel is dolgozzák azt. Olyan sok kendert termeltek, hogy még a traktorok üzemanyagául is használták magjának olaját. A gyógyszertárak telis-tele voltak különféle kender készítményekkel, amelyeket főként neuro-degeneratív betegségek, gyulladásos állapotok, étvágytalanság kezelésére alkalmaztak; az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát és a korai dollár bankókat is kenderpapírra nyomták, a híres Levi’s 501 farmernadrág kenderből készült.
Az amerikai kenderipar dinamikus fejlődését a kőolaj és a ráépülő műanyag- és ruhaipari, kozmetikai és gyógyszerlobby törte meg az 1930-as években. A kender a kőolaj-alapú termékek – nejlon, műanyagok, kozmetikumok és gyógyszerek – ellensége lett: bizonyos üzleti érdekkörök nagyszabású támadást indítottak a haszonnövény ellen. Politikusokat, bírókat, sőt magát a hollywood-i filmipart (https://www.vulture.com/2011/04/hollywoods-10-most-ridiculously-unrealistic-weed-scenes.html) is sikerült maguk mellé állítaniuk és évek következetes aknamunkája révén eme érdekkör elérte, hogy a világ majdnem minden táján visszaszoruljon a kender termesztése, a kender-alapú termékek gyártása és a kenderipari innováció.
1937-ben a kongresszus elfogadta a marihuánaadóról szóló törvényt, amely a kendertermesztést jelentős mértékgen korlátozta az Egyesült Államokban. 1970-re a kendert a heroin és az LSD mellett az I. számú kábítószerek közé sorolták.
A kender újrafelfedezése
A kender, mint sokoldalú haszonnövény újrafelfedezése a XX. század második felében megindult a nyugat-európai államokban. A műszálak dinamikus elterjedését követte a felismerés: a kőolaj-alapú műanyagok előállítása nem környezetbarát és a műszálból gyártott ruházat viselete kevésbé komfortos, mint a természetes rostokból készült ruházatoké. A bútoripar ismét alkalmazni kezdte a kender belső fás részét, a pozdorját, mint fát helyettesítő alapanyagot. A műanyagok kiváltására a kutatók felfedezték a biokompozitok világát. A természetes eredetű rost-alapanyagok együttes alkalmazása biológiai úton lebomló mátrix anyagokkal (pl.: poli-tejsav – PLA), sokoldalúbb és fenntarthatóbb termékek gyártása előtt nyitotta meg az utat. 1941-ben Henry Ford kender alapú műanyagból készített autó karosszériát, ami sokkal könnyebb volt az acélnál és tízszer jobban ellenállt a külső behatásoknak. Az autót kenderből nyert, tiszta égésű etanol hajtotta.
A kenderpozdorját építőipari alapanyagként kezdik használni a világ számos részén. A kenderpozdorja, mész, víz és bizonyos természetes eredetű kötőanyag elegyéből készült kenderbeton építőanyagból lélegző és kiváló hőszigetelő hatású kitöltő falazat építhető, könnyűszerkezetes házakhoz.
A kenderben található CBD-t 1942-ben egy Roger Adams nevű amerikai vegyész fedezte fel. A CB1 receptorokat 1990-ben, a CB2 receptorokat pedig néhány évvel később, 1993-ban fedezték fel. Míg az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a 20. század nagy részében illegális volt a kender termesztése, az Egyesült Királyságban 1993-ban újra legalizálták a kendertermesztést.
A CBD-t 2016-ban tették legálissá az Egyesült Királyságban, feltéve, hogy minden termék 0,2%-nál kevesebb THC-t tartalmaz. Az USA 2018-ban ismét legalizálta az ipari kendertermesztést, és ezzel együtt a CBD-termékeket, feltéve, hogy 0,3%-nál kevesebb THC-t tartalmaznak.”